Rózsa Sándor

(Szeged, 1813–Szamosújvár, 1878) 

A rabló életet fiatal korában kezdte. Alig 23 évesen egy nem bizonyított váddal került a szegedi börtönbe. Szökése után futóbetyárrá lett és a véres, hírhedt betyárkalandok sokasága kapcsolódott nevéhez. 1848-ban a Honvédelmi Bizottmány mentelmével csatlakozott a szabadságharchoz, de a Délvidéken harcoló szabadcsapatát fegyelmezetlenség miatt hamarosan feloszlatták. A forradalom leverése után folytatta bujkáló, rabló életmódját. 1856-ban ismét elfogták, életfogytiglani fegyházra ítélték, de 1867-ben kegyelmet kapott. Mivel korábbi életmódját újra folytatta, újra hajtóvadászat indult ellene, elfogták és 1878-ban halt meg a szamosújvári fegyházban. – Már életében legendás mondai alakká nőtt. Egy pandúrszázados kém jelentése is idealizált hőssé avatja. Irodalmi és ponyvafeldolgozások már életében valótlan események egész sorát neki tulajdonítják; így pl. Fekete Miklós: Híres alföldi betyár Rózsa Sándor viselt dolgai (Pest, 1859); Rózsa Sándor élete és borzalmas rablásai c. ponyva (Pest, 1871); R. L.: Rózsa Sándor a híres alföldi haramiavezér Élete és vakmerő kalandjai (Bp., é. n.). – Irodalmi igényű feldolgozások (Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond) mindegyike felhasználja a szájhagyományban és a → ponyvákról ismert kalandokat. Híre oly messzire jutott, hogy német ponyván is megjelent: „R. S. ’s, der Rauberköniges von Ungarn (Glück und Ende, 1868); R. S. – Schilderung seines Lebens und verbrecherischen Wirkens und Treibens von der Wiege bis in sein Greisenalter (Volksbuch, Wien, 1868), – amelyek a német rablóregények mintájára készültek. Rózsa Sándor alakjához kötődnek más betyárok által elkövetett tettek is. – Rózsa Sándor népballadai hősként való megjelenése másodlagos. Századunkban a legkülönbözőbb balladákat énekelték nevével, de egyet sem lehet konkrétan Rózsa Sándor kalandjával azonosítani. A legközismertebb „Bakony erdő gyászban van, Rózsa Sándor halva van…” kezdetű, amelyet korábban különböző betyárok nevével énekeltek. Közönséges kocsmai verekedés áldozatáról szól. A D-Alföldön, elsősorban Szeged környékén gazdag a Rózsa Sándorral kapcsolatos balladaköltészet. A hetyke, magabiztos hangulatot tükröző betyárballadát az ő nevével adják elő: Aki betyár akar lenni, Nem kell annak megijedni… Vitézi katonaéletet megszólaltató, lelkesítő hangú → katonaballada egy-egy változatában ugyancsak ő szerepel: "Ruzsa Sándor beállott katonának Jaj, de szépen fölőtözött huszárnak…" Más alkotások a betyárbujdosásra utaló epizódnál említik Rózsa Sándort: "Ruzsa Sándor nem katonának való Gyenge testyit feltöri a szilaj ló, Dupla fényes fegyver kiláccik a subából Ruzsa Sándor nem fil harminc zsandártól…" A róla szóló → mondákban gyakori motívum a szabadságharcban betöltött szerepe; valamint Kossuthtal és Petőfivel való találkozása. Nemzetközi vándormotívumok is fűződtek alakjához: nem fogja a golyó; utolsó kívánsága révén kimenekül az ellenség gyűrűjéből (karikás ostorát kéri, azzal vág utat magának). – Irod. Dömötör Sándor: A betyárromantika (Ethn., 1930); Kálmány Lajos: Alföldi népballadák (K. L. hagyatéka, Bp., 1954); Bálint Sándor: A szegedi betyárvilág (Szeged, 1965); Békés István: Magyar ponyva Pitaval (Bp., 1966). Rózsa Sándornak a szegedi várbörtönben készült fényképe (1860-as évek) Rózsa Sándorról szóló történetek ponyvakiadásban (1867, 1871) Német–magyar–román nyelvű körözvény Rózsa Sándor ellen (1853)