A világ az isten kertje;

Gyom s virág vagytok ti benne,

Emberek!

Én a kertnek egy kis magja,

De az úr ha pártom fogja:

Benne gyom tán nem leszek.

Tiszta e kebelnek mélye:

Égi kéz lövellt beléje

Lángokat.

És a lángok szűzen égnek

Szent oltáron az erénynek

El nem romlott szív alatt.

Nem épitek sors kegyére,

Tűrök, mit fejemre mére,

Jót rosszat;

Mit ma ád, elvészi holnap;

Majd megadja, amit elkap;-

Jellemképe: változat.

Mint a róna, hol születtem,

Lelkem útja tetteimben

Egyenes;

Szavaimmal egy az érzet,

Célra jutni álbeszédet

Tétovázva nem keres.

És az ég szivem földébe,

Drága fádat ülteté be,

Szerelem!

Koszorúba fűzom ágit,

Koszorúm szerény virágit

A hazámnak szentelem.